Amikor az életben egyedül maradtam, elhatároztam, hogy meglévő, nem nagy vagyonomat maradéktalanul jótékonysági célokra fordítom. Az általam választott jótékonysági célok egyikére hoztam létre 2010-ben a: 
,,SEGÍTSÉG A CSÁNGÓ GYEREKEKNEK" 
elnevezésű alapítványt.

Az Alapítványt itt a következő dokumentumok bemutatásával ismertetem:
Csángóföldön az 1960 -as évek elején, - nagyváradi hivatalos tartós kiküldetésem idején - jártunk először Feleségemmel együtt. Nyugdíjazásunk után újra elmentünk a Csángóföldre. Mindkét útunk alkalmával egyszerű, de nagyszerű csángó-magyar emberekkel ismerkedtünk meg. Ugyanakkor megismertük a csángók sanyarú helyzetét, azon belül ősi magyar nyelvük és magyarságuk megszüntetésének veszélyét is. 
A csángóknak, már puszta megmaradásuk is kétséges.

Miért is?
Mi, magyarok elfelejtettük őket.
Bezzeg nem feledkeztek meg róluk a románok. Erős, gonosz, bűnös asszimilációs harcot kezdtek és folytatnak ma is. Az ortodox román államvallás harca volt a legerősebb és legeredményesebb, de mivel a csángók római katolikusok, ezt a harcot folytatja a román római katolikus egyház is.
A moldvai csángók nagyon vallásosak. Az ortodox és római katolikus egyház ördögi ravaszsággal megcsinálta, hogy a csángók vallásukat ne gyakorolhassák magyarul csak románul. Ehhez kinevelték a ,,janicsár" papokat is. Csángó magyar gyermekekből a román
papneveldékben ,,kiképzett" római katolikus janicsár papok rosszabbak a román római katolikus papoknál, sőt még az ortodox papoknál is. Nem miséznek, prédikálnak, gyóntatnak,
imádkoznak magyarul, vagyis az ,,ördög nyelvén", csak románul.
A legelvetemültebb janicsár papok, még szüleikkel sem beszélnek régi, megtagadott anyanyelvükön.
Ez, érthetetlen!
De nagyon is érthető a román felsőbb vezetés e politikai magatartása. Nincs bennük semmiféle gátlás. Románra változtatták (sok esetben csak lefordították) a magyar neveket.
Demokrácia ide, demokrácia oda, a többségében magyar lakta falvakban sincs magyar óvoda, elemi iskola, középiskola, magyar nyelvű hivatal. A népszámlálásokkor pedig 100% lett az ilyen falvak román nemzetiségű lakossága.
Hát, itt tartunk!
Néhány évtizede még közel 300 ezer moldvai csángó-magyar beszélte a szép archaikus ( ősrégi ) csángó-magyar nyelvet. Ma, a mintegy 150 ezer csángóból alig 60-70 ezer beszél magyarul. Ráadásul csak az öregek. A fiatalok félnek.

Nem folytatom. de hangsúlyozom, a 24. óra utolsó perceiben vagyunk. Talán még nem késő. Talán még a megmenthető legalább a maradék csángó-magyarok anyanyelve és magyarsága. De segítenünk kell!
Aki magyar, és akinek nem mindegy, hogy megmarad vagy megszűnik Moldvában a magyar nyelv, s vele a csángók magyarsága, - az segítsen.
Akiknek meg minden mindegy, azokhoz nem szólok. Ők kérdezzék meg saját maguk a saját lelkiismeretüket.

SEGÍTSÜNK! HOGYAN?
Mit csinálnak az erőszakos asszimilálók?
- Módszeresen igyekeznek megszüntetni a csángók magyar nyelvét, és ezzel együtt magyarságát is.
- Ravaszul akadályozzák, hogy a csángók saját anyanyelvükön gyakorolják vallásukat.
- Fenyegetnek, zaklatnak.
Mit kell nekünk csinálnunk? Mit kell segítenünk?
- Megmenteni a csángók magyar nyelvét! 
A csángók magyar nyelvének, és ezzel együtt m,agyarságának megmentéséhez kívántam hozzájárulni az alapítványom létrehozásával úgy, hogy szerény anyagi lehetőségem határáig én is támogatom a csángó gyerekek iskolán kívül történő magyar nyelvű oktatását, és természete3sen a hozzám hasonlóan gondolkodók anyagi támogatását is, az Alapítványomon keresztül.

- Minden lehetséges módon támogatni, hogy ez a még tiszta lelkű nép saját nyelvén gyakorolhassa vallását!
- Bátorítani, vigasztalni kell őket!
- És imádkozni is kell, hogy mindez sikerüljön!

Vannak - ha még nem is teljesen kitaposott - de már megkezdett utak.

Elsőnek említem Jáky Sándor Teodóz győri bencés szerzetest.
 aki az 1978-ban megtehetett első útja óta 2010-ben már a 111. csángóföldi útjával jubilált, ünnepelt;
 akit már minden csángó faluban ismernek;
S akiről minden csángó faluban szeretettel beszélnek magyarul, nem utolsósorban éppen az ő példás biztatásának köszönhetően.

A csíkszeredai magyar főplébánia plébánosa, Darvas-Kozma József főesperes az embert próbáló és eredményes otthoni (csíki) munkája mellett követendő áldozatossággal törődik csángó testvéreinkkel is.
Ő évente 40-50 csángó gyereket szed össze, lehetőleg egy faluból, és 4-5 hétig ,,táboroztatja" őket.
Valójában nem táboroztatás ez, hanem beoltja őket egy kis magyarsággal. A gyerekek csak magyarul beszélnek egymással, magyarul játszanak, magyarul verekednek, magyar meséket, magyar dalokat hallanak, magyarul imádkoznak, magyar misén vesznek részt, magyar vidékekre kirándulnak, s azokon a magyar történelemből hallanak egy-egy részt.
Azzal biztatja őket, hogy otthon is, máshol is bátran beszéljenek magyarul. Ne féljenek megvallani magyarságukat a maguk szintjén. Ha lehet, tanuljanak magyarul. 
Ő a ,,táborozásra" esküszik.


A Gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumot, annak mai igazgatója, Berszán Lajos esperes hihetetlen energiával, utánajárással hozta létre. egyetlen év alatt. 
Ebben a ma már oktatási intézménynek nevezhető rendszerben, közel 700 fő tanul óvodában, elemi iskolában és középiskolában magyarul. 
A középiskolások között az erdélyi székelyek mellett, vannak gyímesi csángó és moldvai csángó gyerekek is. magyarként hagyják el az iskolát. Sokan tanulnak tovább és sokan térnek vissza szülőföldjükre.
Lajos atya a középiskolában történő középszintű magyar oktatást tartja legfontosabbnak.

Igen ám, de addig el kell jutni. Ez szinte lehetetlen magyar nyelvű óvodák és elemi iskolák nélkül.
A Pusztina-i Bilibók Jenő, remeteséget vállalt tanító ( tanár ) iskolán kívül tanítja a magyar nyelvet. De már eddig is eredményt ért el a magyar nyelvű elemi iskolákért küzdve.
A fiatal tanító úr szinte az életét áldozza a csángók magyarnyelvének megmentéséért.

Különös hangsúllyal említem, a Lészpeden működő MÁRTON ATTILA tanítót ( tanárt ) aki iskolán kívül tanította és tanítja a magyar gyerekeket, sőt ügyes politikával és magatartással azt is elérte, hogy már a román iskolában is - idegen nyelvként ugyan, de - tanítanak magyarul.
Természetesen a fiatal és lelkes Attila tanító bácsi a magyar nyelv oktatás mindkét formájából kiveszi a részét. De lelkesen szervez a faluban különféle magyar nyelvű rendezvényeket is.
Jó apostola ő a csángó magyar ügynek. 

Az említett helyek, és az említett személyek megismerése során igen jó benyomásokat szereztem. Később meg jól eső érzéssel meg is tapasztaltam, hogy Alapítványom eddigi adományai jó helyre kerültek, azokat eredményesen és hatékonyan használták fel.
Érdemes hát a lehetséges támogatást továbbra is megadni.

A tapasztalt eredmények válaszul szolgálhatnak azoknak, akik Alapítványom létrehozásakor azt hangsúlyozták, hogy sok intézmény és szervezet foglalkozik már a csángókkal és felesleges még egy újabb alapítványt működtetni. Joggal ismételhetem meg akkori válaszomat:
,, Nem baj az, ha több erecskén is csordogál az éltető erő".


A Magyarországon, sőt máshol is, ahol magyarok élnek jól ismert, Pusztinán élő Nyisztor Ilonkát, akár elsőként is említhettem volna.
Ő, a csángó néphagyományoknak, s egyáltalán a csángó kultúrának jó ismerője. Csángóföldön lelkesen szervezi, képezi ki, és vezeti a különböző hagyományőrző csoportokat. Ezeknek a hagyomány őrző csoportoknak közreműködésével Magyarországon és a világ több országában is bemutatta, és folyamatosan bemutatja a Romániában élő csángókat, azok kultúráját és kulturális hagyományait.
Tőle, a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatásának szervezésében sokan kaptak és kapnak hasznos útmutatást. Ilyen útmutatást kapott és kap tőle a ,,SEGÍTSÉG A CSÁNGÓ GYEREKEKNEK" ALAPÍTVÁNY is.

Jól illeszthető ide, egy sokak által talán különösnek tartható megjegyzés:
" Milyen érdekes?! Van természetvédelem, vannak védett növények és állatfajok. Van kulturális és műemlékvédelem. Vannak világörökséget képező építmények és művészeti alkotások, sőt védett népszokások és kulturális elemek.
Nem lehetne esetleg a csángóknak, a csángó kulturális hagyományoknak, a csángók népszokásainak, és a csángók archaikus nyelvének is valamilyen védelme???"


Az Alapítvány neve és címe:

SEGÍTSÉG A CSÁNGÓ GYEREKEKNEK ALAPÍTVÁNY
1026 Budapest, Radna utca 1/b. II. 3.

Levelezési cím: 1253 BUDAPEST, PF. 91.

Pénzforgalmi bankszámlaszám: Nemzetközi számlaszám (IBAN) :
10400951-50526578-52891016 Hu93 1040 0951 5052 6578 5289 1016 

Az Alapítvány kuratóriuma:
Szabó Mihály, a kuratórium elnöke
Telefon: +36-1 201 93 94
Mobil: +36-30 597 43 47
Email: sz1mihaly1@gmail.com 

Jáky Sándor Teodóz bencés atya 
Telefon: +36-96 513 016 
Mobil: +36-30 568 8678 
Email: teodoz@gmail.com 

Szabó Attila
Telefon: +56-26 315 713
Mobil: +36-30 960 6449 
Email: laboskft@gmail.com


Kapcsolat:
A megadott levelezési címen, telefonszámokon és Email-címeken.

ADOMÁNYOZÁS:
Személyesen átvételi elismervény ellenében, vagy a megadott Bankszámlaszámokon.

Támogatást kérve és remélve, köszönettel:

SZABÓ MIHÁLY
Nyugalmazott mérnök


http://www.youtube.com/watch?v=qrpu0TtmjOY

 

Oldal: ALAPÍTVÁNYOM, a csángó gyerekek megsegítésére
IRODALMAM: "Minden ember élete egy regény,...." - © 2008 - 2024 - irodalmam.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat